Szeretnél személyre szabott nászajándékot adni a friss házasoknak? Nem tudod mivel lepd meg a vőlegényed, vagy a menyasszonyod a nagy napon, aminek igazán örülne?
Íme egy igazán különleges és személyes esküvői nászajándék ötlet. 🙂
Nem kell más hozzá, mint 20-30 információ az adott személyről, személyekről, és ebből egy nagyon humoros vőfély kollégám, Gárdonyi László vicces verset, történetet fabrikál!
Most megosztom veletek az egyik nagyon kedves esküvői párom történetét. Ezt az alább olvasható versikét szertartásvezetőként Dorka és Norbi Csillebérci Szabadidőközpontban tartott szabadtéri esküvői szertartásba építettem bele. 🙂
Dorka és Norbi szerelmi története – Emlékül házasságkötések csodálatos pillanatához
“Ha azt mondom Pirítós, nem hinné el senki, hogy ez a Love Story mézédes, erre nem kell fokhagymát kenni. Mert a fokhagyma intenzív, és rendkívül erős, itt áll most előttem ez a két ismerős. Egy kedves közös barátjukkal indul a történet, akivel Dorka e reggeli csemege nevet viselő helyre- betévedt. Ez nem is oly rég volt, lehetett úgy 6 éve, hogy közösen beugrottak egy remek kis koncertre.
Bár éhes voltam inkább, mégsem egy Pirítósra vágytam, de hiába korgott a nyomrom, mégis megremegett a lábam. Játszott egy zenekar, és gitározott köztük egy jóképű Pali, rögtön éreztem, hogy Ő már most jobb, mint a Delhusa Gioni!
„Bár csak az én szívemen pengetné meg majd a húrokat”, de hogy ebből dallam legyen vártam rá jó sokat. Bár sportmenedzsert végeztem, de erre nincs semmi iskola, miként legyen enyém a kerület Darts Bajnoka. Telt-múlt az idő, türelmesen vártam az összes nyomdagéptől, szerelmes levelet vártam.
Egyszer egy szép napon, elhívott moziba, úgy éreztem akkor eltalált Ámor, és az Ő darts nyila. Rá egy hónapra már együtt is laktunk, és itt még nem ér véget a közös kis kalandunk. Dióhéjban rólam legyen elég ennyi, én mindent bevetettem, jöjjön most a Norbi.
„Az én műfajom igaz nem a mulatós, a hely ahol játszottam anno, úgy hívták Pirítós. Minden este zenéltem ott, jó volt a hangulat, pengettem a gitárom, és néztem a csajokat. Népszerű voltam futott a szekér, egyik este a barátommal egy szép lány is betért. Megakadt a szemem rajta, de én csak tovább pengettem, nem hittem volna, hogy majd Ő lesz a szerelmem. Ritkán találkoztunk tényleg csak párszor, a Nagyszínpad a szigeten sem minket lájkolt.
Mégis aztán úgy alakult, hogy elmentünk moziba, gondoltam egy próbát megér, és ebből nem lesz nagy galiba. Sokat nevetünk, szereti a humorom, ez egy nőnél sokat számít és ezt én jól tudom. Szerenádot nem adtam még, s nem pengettem lantot, annál többet néztük tv-ben a Dartsot.”
A két fiatalról legyen elég ennyi, a történet itt nem ér véget, még csak most kezd teljes lenni. Másfél évre rá, hogy találkoztak, Dorka és Norbi sétálni indultak. Sétájuk semmiképp sem volt céltalan, felkeresték azokat a helyeket, ahol már sokszor jártak boldogan.
„Az egész séta vége a Március 15.-e tér lett, ahol Norbi nem a Nemzeti Dalt szavalta el, hanem a kezemet kérte meg. Én boldogan igent mondtam, érkezett a sokadalom, s úgy éreztem a meglepetéstől megszólalni sem nagyon tudok!
„Most már ott vagyok a szívedben, mint Petőfin a kokárda, s remélem, hogy hűen őrzöl, és nem veszel el hiába.” A házasság nem Darts parti, de én még is azt kívánom, hogy a tripla-dupla kiszálló mellé jöjjön majd pár gyerkőc és legyetek a legboldogabbak-e világon!”
A történetet írta: Gárdonyi László (g.lacika73
(A történetben szereplők álnevet viselnek, az esküvői pár kérésére.) 🙂
Antal Katalin, szertartásvezető
